Ha valamit tanulhatunk a mostani helyzetből, akkor az, hogy nem kell mindig elérni valamit. Nem kell folyton kreatívnak lenni, újat tanulni, átalakítani. “Ha akarod, úgy lesz, csak eléggé akarni kell” – szólamokkal tele a padlás. Ne gyötörjük magunkat, éppen elég viselni a helyzetet.
A tehetetlenséghez hasonló, elborító érzelmekkel az az egyik legnehezebb, hogy nem látunk ki belőlük. Saját érzelmi állapotunkat a helyzet valós megítéléseként érzékeljük. Tényleg elhisszük, hogy nincs megoldás, nem lehet mit kezdeni a gondjainkkal.
Ebben a nehéz időszakban is találunk kreatív megoldásokat a problémáinkra, hiszen a “muszáj nagy úr”. Ahhoz azonban, hogy ez ne csak egy szükségmegoldás legyen, van néhány apró körülmény, ami teljesebbé teheti a segítővel, és az önmagunkkal való találkozást.
Megtanulunk másképp jelen lenni hétköznapi helyzetekben, és hozzáférni ahhoz, ami bennünk rejlik. Befelé figyeléssel olyan belső eszközöket, erőforrásokat találhatunk, amelyekről eddig nem tudtunk, vagy nem éltünk meg fontosnak.
A Károli Gáspár Református Egyetem Klinikai Pszichológia Tanszékén több Fókuszoláshoz kapcsolódó kutatást indítottunk el, melyek a Fókuszolás pszichoterápiás hatékonyságát hivatottak vizsgálni. A Szomato-pszichoterápia és a Fókuszolás iránti növekvő érdeklődés mellett a módszer széles körű alkalmazhatósága is indokolja a hatékonyság vizsgálatát.
TEKINTETTEL A JÁRVÁNY HELYZETRE ÁTMENETILEG NEM INDUL.
Megtanulunk másképp jelen lenni hétköznapi helyzetekben, és hozzáférni ahhoz, ami bennünk rejlik. Befelé figyeléssel olyan belső eszközöket, erőforrásokat találhatunk, amelyekről eddig nem tudtunk, vagy nem éltünk meg fontosnak. Mindez azt segíti, hogy önmagunk támaszává válhassunk.
