Ha nem jön a baba

A babára való hiábavaló várakozás megterhelő, testet, lelket igénybe vevő időszak. A megszokhatatlan érzelmi hullámvasút, a hónapról hónapra megjelenő remények és az újra átélt csalódások gyakran az élet beszűkülését hozzák.

A párok szinte minden gondolata ekörül forog, a jelen örömtelenné és jelentéktelenné törpül a vágyott jövő szempontjából.

A környezet számtalan jó tanáccsal biztat, és véget nem érő irodalma van a stressz és a fogantatási nehezítettség összefüggésének, ezzel óriási felelősség kerül a párokra, akiben csak nő a tehetetlenség, az önvád és önhibáztatás élménye.

Gyakran a babavárás hiábavalósága az első komoly tapasztalat arról, hogy a testünk nem mindig úgy működik, ahogy szeretnénk. Első komoly szembesülés azzal, hogy milyen rejtélyekben gazdag, összetett a saját működésünk.

Milyen támogatást adhat ebben az időszakban a fókuszolás?

Segít belső kapaszkodókat találni a nehéz időszakban. Megtanulhatunk figyelemmel  fordulni saját belső folyamatainkhoz, önmagunkra hagyatkozva erőforrásokat találni. Rátalálhatunk a belső mozgatórugóinkra. Kialakulhat a belső biztonság élménye, hogy bízhatunk a folyamatainkban. Végül a nehézségek feszítése mentén haladva önmaguk ismerőivé válhatunk, megtanulunk együttműködni önmagunkkal. Összességében megerősödve kerülhetünk  ki a nehéz időszakból. Tehát még ebben időszakban is tehetünk azért, hogy visszanyerjük belső magabiztosságunkat és erősítsük párkapcsolatunkat.

Összefoglalva:

• kiegyensúlyozottabbá válhatunk,
• saját stresszkezelő eszközöket találhatunk,
• nyitottabban tudjuk megbeszélni a kérdéseket a párunkkal,
• magabiztosabban tudunk saját döntéseket hozni,
• visszaszerezhetjük a kompetencia és hatóképességünk élményét.