Blogbejegyzés hanganyaggal. A fókuszolás csoportokat gyakran kezdjük az úgynevezett “Biztonságos hely” gyakorlattal. Egyszer egy csoporttag megkérdezte: “De mit jelent az, hogy biztonság? Elképzelni sem tudom, nemhogy átélni…”
A mai okos, stresszes, kifelé figyelő világunkban észre sem vesszük, hogy a világunkról alkotott térképünk hiányos. Legtöbbünknek hiányzik róla szinte egy egész kontinens: saját belső világunk hegyei, völgyei, folyói és városai. A hétköznapokban a zsigerileg eltárolt tapasztalatok szinte teljes tárházát figyelmen kívül hagyjuk.
Partnerrel való fókuszolásra hívunk benneteket a Fókuszolás Estek következő alkalmán, május 31-én.
Talán emlékszel, hogy az önismereti csoport része volt egymás kísérése, hogy fókuszpárokban dolgozunk. Ennek szeretnénk újra lehetőséget teremteni, erre hívunk téged.
Az önismereti út célja a változás: hogy megértsünk dolgokat, hogy elinduljon, ami elakadt vagy könnyebb legyen, ami nehéz. Valódi változás akkor történik bennünk, ha nem csak végiggondolunk valamit, hanem amikor testileg, élmény szinten is végbemegy bennünk egy elmozdulás.
A korai terápiás kutatások meglepő eredménnyel zárultak, csak azoknak a klienseknek segít a kezelés, akik kapcsolódni tudnak az élményeikhez. Akkor történik valódi változás és fejlődés, ha a tudatos tapasztalatokat hozzá tudják kapcsolni a zsigeri, kevéssé tudatos tartalmakhoz. Azóta a modern idegtudomány igazolta ezt.
Hogy mennyire fontosak a kapcsolódások, a mostani helyzetben különösen érezzük. Ha nem tudunk barátaink között feloldódva beszélgetni, tervezgetni, közösen időt tölteni, igencsak lehangolóvá válik az életünk. A távolságtartást megsínyli mindannyiunk kedélye.
Hónapok óta várunk valamit, ami után majd jobb lesz. Az őszi lezárások után a karácsonyt vártuk, aztán a februárt, hogy lehessen lazítani. Most azt, hogy beoltsanak minket, és akkor kiszabadulunk. Ha kialakul a nyájimmunitás, akkor visszakapjuk a régi életünket, ebben bízunk. Májusra biztos jobb lesz, de nyárra már egészen biztosan. És aztán mégsem.
Az év végi számvetés fontossága: Nehéz számot vetni egy évvel, aminek gyakran csak a végét kívántuk. Miért érdemes mégis végiggondolni? Talán hozhat megértést önmagunk felé, ha látjuk, mennyi mindenhez kellett és tudtunk alkalmazkodni, amellett, hogy sok bizonytalanságot és veszteséget éltünk át.
Különös ez az Advent. Számtalan, korábban természetesnek hitt dolog elveszett. Tavaly az Advent a vásárlás, beszerzés időszaka volt, most csendesebb minden. Lehetne ez jó is, de sok minden hiányzik, gyakran csak a veszteséget látjuk.
Eredeti végzettségem közgazdász, pénzügyi tanácsadóként 2002-ig dolgoztam. Több évig zajló önismereti folyamatom, az életközépi nehézségeimmel való szembenézés hatására figyelmem egyre inkább a segítő szakmák irányába fordult. 2001 óta mentálhigiénés szakember vagyok, 2003-ban pedig szupervizor diplomát szereztem.
