Fókuszolás – minden terápia kulcsa II.
Az önismereti út célja a változás: hogy megértsünk dolgokat, hogy elinduljon, ami elakadt vagy könnyebb legyen, ami nehéz. Valódi változás akkor történik bennünk, ha nem csak végiggondolunk valamit, hanem amikor testileg, élmény szinten is végbemegy bennünk egy elmozdulás.
Előző cikkünkben arról írtunk, hogyan fedezték fel az élmény szinthez kapcsolódás központi szerepét és ez a készség miben segít. Most abba szeretnénk rövid betekintést nyújtani, hogyan is történik mindez.
Mi is ez az élmény szint, és mitől olyan fontos ez?
Lássunk erre egy egyszerű, hétköznapi példát: Mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor feszültek vagyunk, de nem tudjuk mitől. Például, amikor elindulok otthonról, és valami nem stimmel, valami nyomaszt. Végiggondolok mindent: Nem zártam be az ajtót? Nem köszönt a szomszéd? El fogok késni? Miközben sorra veszem a lehetőségeket, ÉRZEM, hogy “egyik sem az”. Aztán egyszer csak beugrik: a mobilom! Az asztalon felejtettem a telefonomat. Ilyenkor történik bennem valami, egy pici ellazulás, egy testi változás. Egyfajta megkönnyebbülés, akkor is, ha még nem oldódott meg semmi, hiszen vissza kell fordulnom. De az, hogy tudom, mi feszített, megkönnyebbülést hoz. Ami megfoghatatlan szorítás volt, ami megragadhatatlanul gomolygó érzet volt, az tudássá válik.
Ebből a testi élményből TUDOM, hogy “ez az, ezt kerestem”.
Lényeges eleme a felismerésnek, hogy figyelmet szenteltem az élménynek. Annak, ami feszített. Megtehettem volna, hogy nem törődöm vele, arra koncentrálok, hogy odaérjek a találkozóra. Vagy el is hessegethettem volna azzal, hogy sok a dolgom, biztos az feszít. De nem ezt tettem, hanem “komolyan vettem” az élményt, felé fordultam, időt adtam neki. Ezt jelenti az élmény szinthez kapcsolódás, és ez tette lehetővé a megértést, a belső elmozdulást.
A fókuszolásban ezt átélt váltásnak hívjuk. Ami addig homályos érzet volt, megfogalmazódik. A zsigeri élmény (feszítettség) és a tudatos (otthon maradt telefon) összekapcsolódik. Ami addig kavargó, megfogalmazatlan élmény volt, az értelmet nyer.
Amikor a zsigeri és a tudatos összekapcsolódik, az testileg egy megkönnyebbüléssel, megérkezés élménnyel jár.
Helyére kerül, mint egy puzzle darabja. A két rész illeszkedik, és ennek következtében összeáll a kép. Ez az átélt váltás, az “aha” élménye, a valódi változás.
Ilyenkor történik valami új. Amikor valamit zsigerileg megértek, tér nyílik valamire, amire addig nem volt. Megszülethet bennem, honnan jön egy élmény, vagy hova tartozik. Esetleg van-e dolgom vele. Ha egy aktuális helyzetről van szó, mint a fenti példában, akkor a jelenről születik megértés.
Ilyenkor valóban megnyílik a tér a következő lépéshez.
Ez ebben az esetben egészen egyértelmű: eldönthetem, hogy visszafordulok, vagy a mai napot megoldom a telefonom nélkül. Ha az adott élmény egy múltbeli történéshez tartozik, ez a megértés ugyanúgy kinyitja a teret valami újnak. Megmutatja, mire lenne szüksége az élménynek: megértésre, odafordulásra. Esetleg üzen-e számomra valamit. Vagy egy addig érthetetlen élmény megtalálhatja a helyét. Gyakran ezzel a felismeréssel a múlt élménye valóban múlttá válhat, ami nem befolyásolja a jelent többet.
A fókuszolás során mindez sok apró lépésben történik. A testem által eltárolt régi emlékek megkapják a számukra szükséges “megértést”, és ezáltal a helyükre kerülnek, elmúlhatnak. Az aktuálisan zajló belső folyamataim pedig a mindennapi létezés aktív, alakító tényezőivé válhatnak.
Az élményekhez való kapcsolódással hozzáférünk zsigeri bölcsességünkhöz,
a bennünk rejlő növekedési potenciálhoz, mely folyamatosan az egyensúly, a homeosztázis, önmagunk teljesebbé válása felé visz minket. Valódi változás akkor lehetséges, ha ilyen módon hozzáférek lényem legmélyéhez. Ha nem csak okosan megoldom a dolgokat, hanem egyensúlyt teremtek az elmém és a testem, a gondolkodó és az érző, a tudatos és az intuitív működéseim között.
Ezeknek a működéseknek a kiépítését teszi lehetővé a fókuszolás. Amikor fókuszolunk, fokozatosan megtanulunk befelé figyelni, meghallani belsőnk eleinte halk, finom üzeneteit. Eszközöket, utakat kapunk ahhoz, hogy a magunk módján haladjunk befelé. Lehetővé teszi számunkra, hogy felfedezzük belső világunkat, és eligazodjunk benne. A fókuszolás a befelé kapcsolódás, a belső térkép kialakítása és az élmények kifejezése révén segít hozzá valódi változáshoz. Megteremti az átalakulás belülről fakadó, önindította útját a belső erőforrásaink munkára fogásához.
Legközelebbi 150 órás önismereti csoportunkunkról itt olvashatsz.
