Fel

Biztonsággal a változásban

Biztonsággal a változásban

Blogbejegyzés hanganyaggal. A fókuszolás csoportokat gyakran kezdjük az úgynevezett “Biztonságos hely” gyakorlattal. Egyszer egy csoporttag megkérdezte: “De mit jelent az, hogy biztonság? Elképzelni sem tudom, nemhogy átélni…”

A ‘biztonság‘ szó egy olyan állapotot ír le, amelyben nincs veszély, kockázat vagy fenyegetettség. A biztonság fogalmához tartozik az érzés is, amikor átélhetjük, hogy védve vagyunk és nem kell aggódnunk. A helyzetek, amikben vagyunk, átláthatóak, megoldhatóak vagy legalábbis elviselhetőek.

A biztonság nemcsak fizikai értelemben fontos, hanem mentális és érzelmi biztonságról is beszélhetünk.

A biztonság élményét először gyerekkorunkban tapasztalhatjuk meg. Olyan helyzetekben, amikor megéltük, hogy a szüleink mellettünk állnak, odafigyelnek ránk és támogatják a kezdeményezéseinket.

Felnőtt kapcsolatainkban is találkozunk ugyanezzel. Amikor a másik törődik velünk, számíthatunk rá, elfogad olyannak, amilyenek vagyunk, akkor általában biztonságban érezzük magunkat.

A biztonság érzete ennél összetettebb dolog. Nem csak a körülöttünk lévőkön és nem is csak a konkrét helyzeteken, a minket körülvevő körülményeken múlik. Nem is a helyzetek tudatos “kiértékelésétől” függ a biztonság élménye. A gondolataink, a véleményünk sokat elmondanak egy-egy helyzetről, de mindannyian ismerjük azt az élményt, amikor szorongunk annak ellenére, hogy az eszünkkel tudjuk, nem eshet bántódásunk. Erre utalt a csoport tag is, amikor feltette a kérdését.

A biztonság döntő részét az adja, ahogyan észleljük a dolgokat, ahogyan hatnak ránk a történések. Ezen az elsősorban zsigeri, nem tudatos észlelésen. Azon, ahogy idegrendszerünk a környezetet értékeli, ahogy megtanulta, mi a kellemes vagy kellemetlen számunkra. Ez evolúciós örökségünk.

Fókuszosan a biztonságról abban az értelemben is beszélünk, hogy biztonságban lehetünk azzal, ami bennünk felmerül. Hogy az észlelésünk által  regisztrált élményeket fogadjuk, tudomásul vesszük.

A befelé figyelés megtanulásával, és a biztonságos hely gyakorlatokhoz hasonló folyamatokkal  képesek lehetünk élményeink egyre szélesebb spektrumát átélni. Egyre meglepőbb helyzeteket tudunk biztonsággal fogadni.

Kitágul tolerancia ablakunk, vagyis kevesebb dolgon borulunk ki (esünk ki a tolerancia ablakon). Vagy ha kiborulunk, hamarabb visszatérünk a szabályozott, harmonikusabb működéshez. Újratanuljuk, hogyan reagálhatunk az egyes helyzetekre.

Erre jó példa egy gyerekkori vérvétel. Ha a felnőttek “bátorítóan” ennyit mondtak: “Ne félj, nem fog fájni!”, akkor utólag becsapottnak éreztük magunkat, mert igenis fájdalmas volt. Azt tanultuk meg, hogy a biztató szavak nem igazak, nem lehetünk biztonságban a helyzettel, a környezetünk nem támogat. Ennek megfelelően felnőttként is  kiszolgáltatottnak érezzük magunkat, nincs biztonságunk hasonlóan szorongató esetekben, bár az eszünk szerint nem esik bántódásunk.

A biztonságos hely gyakorlat hasonlít ahhoz a szülőhöz, aki azt mondja: “Fájni fog, de el fog múlni, és én itt vagyok veled!” Ilyenkor biztonságban érezhetjük magunkat, hiszen az történt, amit mondtak: tényleg fájt, és tényleg elmúlt, és mellettünk voltak érzéseinkben, kísérték a folyamatot.

Erre kínál lehetőséget a fókuszolás biztonságos hely gyakorlata. Gondjaink, aktuális problémáink mellett megtapasztalhatunk magunkban valamiféle nyugalmat, biztonságot. Annak az élményét, hogy észlelhetjük, ami van, és gyakran már ettől könnyebb elviselni egy-egy helyzetet.

A hanganyagon egy biztonságos hely fókuszolás gyakorlatot hallhattok.

A gyakorlat elvégzéséhez biztosítsunk magunknak fél óra csendességet és egyedüllétet. Kérjük meg a családtagjainkat, hogy ne zavarjanak. Helyezkedjünk el kényelmesen ülve egy fotelben. A gyakorlat tíz perc. Ha úgy érezzük, utána írjuk le bátran a tapasztalatainkat, élményeinket. Az írás segítheti az élmények tudatosítását és mindannak a megértését, ami bennünk történt.  

Ehhez összeszedtünk néhány segítő kérdést:

  • Mit éltem át a testpásztázás során? Kapcsolódott ehhez valamilyen élmény? Volt olyan rész, ami figyelmet kért vagy olyan, amin átsiklottam? 
  • Milyen hely, emlék, élmény merült fel bennem, ahol jól éreztem magam? 
  • Mit éltem át ezután?
  • Mi az, amit magammal vinnék a hétköznapokba ebből a gyakorlatból