Hiányzó kontinens – valódi változás
A mai okos, stresszes, kifelé figyelő világunkban észre sem vesszük, hogy a világunkról alkotott térképünk hiányos. Legtöbbünknek hiányzik róla szinte egy egész kontinens: saját belső világunk hegyei, völgyei, folyói és városai. A hétköznapokban a zsigerileg eltárolt tapasztalatok szinte teljes tárházát figyelmen kívül hagyjuk.
Hogy válhatunk teljesebbé? Hogyan érjük el az egész-séget?
Kicsit olyan, mint amikor a térképre felkerül egy hiányzó kontinens. El sem tudjuk képzelni, milyen volt az élet előtte. Ugyanakkor idő kell, hogy az életünk részévé váljon, hogy megtanuljunk tájékozódni a kiegészült térképen.
Mi történik, ha egy olyan térkép szerint élünk, amelyről hiányzik egy kontinens? Egy elfeledett kontinens, hisz kisgyerekkorunkban még kapcsolatban voltunk belső világunkkal, zsigeri megéléseinkkel. Aztán megtanultuk figyelmen kívül hagyni. Sokáig egész jó elboldogulunk. Amíg csak a jól ismert világunkban hajózunk, látszólag semmi szükségünk a térkép hiányzó részeinek ismeretére. De az élet nagyobb kihívásaiban megmutatkozik a hiánya, ilyenkor érezzük, tudjuk, hogy valami nincs rendben. Nem jól alakulnak a dolgaink, vagy nem arrafelé haladnak, mint amerre szeretnénk. Esetleg idegenül érezzük magunkat, mintha nem lennénk a helyünkön. Vagy nem értjük, hogy kerülünk ismét, újra meg újra, ugyanabba a helyzetbe. Ilyenkor meglévő ismereteink nem nyújtanak elég információt a helyzet megértéséhez.
Nincs más hátra, ki kell merészkednünk a komfortzónánkból, hogy újfajta megoldásokat találjunk. Elindulunk a megszokott vidékről, ismeretlen vizeken hajózunk. Pontosan úgy mint Kolumbusz, mikor elhagyta az ismert mediterrán vizeket és elindult nyugat felé, az idegen óceánon keresztül, hogy Indiába jusson. És ekkor rátalált egy ismeretlen földrészre.
Amikor befelé figyelünk, mindannyian az ismeretlen földrész felé hajózunk. Lassan elérjük, és belső világunk hegyei, völgyei, sajátságos működési módjai megmutatják magukat. Ebben segít a fókuszolás tanulása.
Zsigeri élményeink földrésze izgalmas, ismeretlen és az egészséges működéshez megkerülhetetlen. Amikor többé nem tudunk úgy tenni, mintha nem létezne, akkor a körülmények hibáztatása helyett elkezdjük belül is keresni a nehézségek okait. A befelé haladás több lépcsőben zajlik. Először feltérképezzük a “kontinens” könnyen elérhető részeit, és felderítjük belső világunk tájait. Eszközöket tanulunk a haladáshoz, térképet rajzolunk.
Újfajta működéseket, belső erőforrásokat, kincseket találunk. Igyekszünk mindent felpakolni, hazavinni, beillesztjük a meglévő életünkbe és használni kezdjük.
Pontosan úgy, mint ahogyan Kolumbusz felfedezése után megérkezett Európába a krumpli, a paradicsom, a csokoládé. Ma már nem is értjük, hogyan tudtunk korábban mindezek nélkül létezni. A pizza már elképzelhetetlen paradicsom nélkül, krumplis ételeinknek se szeri se száma, csokoládéval készülnek az édességeink. A fókuszolással praktikus, jó dolgokat építünk az életünkbe, szokásainkon változtatunk, felderítjük belső működésünket. Ez a fókuszolás módszerének tanulása, praktikus használata. A fókuszolásban sok gyakorlat van, amely segít megtanulni kezelni hétköznapi helyzeteket, eligazodni az élet adta feladványokban.
Ilyenkor időnként kiderül, hogy ennyi változtatás nem elég. Ízesebb és tartalmasabb lett az életünk, de korántsem vagyunk még a helyünkön.
Bár gördülékenyebben visszük a feladatainkat, nehezebb helyzetekben még ugyanúgy elsodródunk, életünk nagyobb horderejű kérdéseivel nem boldogulunk. Nincs más hátra, a következő szintre lépünk. Ilyenkor szoktunk segítőhöz, fókuszolás-orientált segítő szakemberhez fordulni.
Hogyan zajlik a fókusz kísérés? Erről szól majd a következő bejegyzésünk.
Következő induló fókuszolás csoportunkról itt olvashatsz.
