Fókuszolás és a testemlékezet
A testünk eltárolja az élményeinket teljes egészében, ezek az emlékek előhívhatóak. A magyar nyelv nagyon kifejező, mert képekben írja le, hogy a testünk mennyire egészlegesen érzékel.
Például a ”Majd hanyatt estem a csodálkozástól!” kifejezésünkben is jól érződik ez a többlet. Az egészleges érzékelésünk egész életünkben jellemző: ha bejön valaki ismeretlen az ajtón, azon kívül, hogy látom milyen magas, hogy néz ki, számtalan más dolgot is azonnal érzékelek és ennek mentén találom szimpatikusnak, reagálok is, de sokszor ennek nem vagyok a tudatában. A fókuszolás ezt a tudattalan reakciót lelassítja és ránéz, hogy tulajdonképpen minek is vagyok még az ismeretében.
A tudattalan tartományt érjük el a fókuszolással
Az ülés egy elcsendesedő állapotban zajlik, amelyben megpróbálunk folyamatosan a testünkre, illetve a belső történésekre figyelni. Amit először megélünk, sokszor eléggé homályos, megragadhatatlan, ezért sokszor el is utasítjuk, mert nem tudunk vele mit kezdeni. A fókusz folyamat része egyfajta lelassulás, egy együtt-maradás ezekkel az élményekkel, átélt érzetekkel.
Testérzetek jelennek meg
Egy fókuszülésen van tere annak, hogy a testünkre figyeljünk, de nem kizárólag testélmények jelennek meg. Mint ahogy a „Ha csak rá gondolok, kiráz a hideg!” kifejezésünknek is csak egy része a testi megjelenés, ezen kívül érzelmi és még számos egyéb aspektust is észre vehetünk benne, amelyek egy idő után pontosan körvonalazódnak. Sokszor képeket és szimbólumokat társítunk az élményekhez, hogy le tudjuk írni. Hasonló ahhoz, mint, amikor elmeséljük az álmunkat. Számos aspektusát – a történetet, a hangulatot, a színeket, stb. – megpróbáljuk szavakba önteni, hiszen foglalkoztat, felkavar, bosszant minket. Miután elmeséljük, folyamatosan pontosítjuk, aminek következtében előbukkanhatnak egyre finomabb részletek: például „olyasmi, mint amikor olyan fémes ízt érzel a szádban, annyira féltem” vagy „nagy forróság volt, de nem olyan jólesően, mint nyáron, hanem inkább…”. Keresgéljük a megfelelő szavakat és ezáltal bomlik ki az egész álom. Ilyen a fókuszolás is, persze korántsem álomszerű állapotban vagyunk, csak a megközelítés hasonló.
Az eleinte homályos érzékelésből azáltal, hogy egyre több mindent megfogalmazunk, előbukkannak a részletek és árnyalatok
Ráközelítünk az élményre és egyre több részletet észreveszünk. Ilyen értelemben tágítjuk a figyelmünket, amikor befelé haladunk. Olyan mintha lenne egy multi-érzékelős kameránk, mintha 7D-s moziban lennénk, ahol minden érzékszervi csatornánkon fogjuk az adást. Így tárul fel bennünk az a belső világunk, amit a hétköznapokban nem tudatosítunk, mégis javarészt ezek az élmények határozzák meg a reakcióinkat, viselkedésünket.
Forrás: Hatvani Csilla cikke, interjú Rosnyay Nórával. perinatus.hu
