A jelen-lét haszna

Érzéseink, gondolataink, testi jelzéseink olyanok, mint egy mérhetetlenül gazdag műszerpark és szerszámkészlet. Csak meg kell tanulnunk bánni velük. A tudatos figyelem, a jelen-lét teszi lehetővé, hogy a műszerek kijelzéseit észleljük, és a javításhoz a megfelelő szerszámokat válasszuk és használjuk.

Figyelem, jelenlét, kapcsolódás, biztonság – négy elengedhetetlen képesség a jó működéshez. A figyelemről előző blogbejegyzésünkben olvashatsz. A kapcsolódás képességéről pedig itt. Most a jelen-létről írunk.

Mindannyian jártunk már úgy, hogy vizsga előtt elöntött a stressz, és teljesen leblokkoltunk, vagy tanulás és készülés helyett azon gyötrődtünk, hogy miért esünk ennyire kétségbe, miért nem vagyunk olyanok, mint X vagy Y, akinek ez sokkal jobban megy. Máskor egy munkahelyi konfliktusban elborítottak az érzések, és teljesen elveszve éreztük magunkat.

A tudatos jelenlét egy mentális tevékenységi forma.

Lehetővé teszi, hogy egyre jobban képesek legyünk önmagunk megfigyelésére és érzékelésére. Mintha önmagunkon belül egy kicsi távolságot teremtenénk az érzelmeinktől és gondolatainktól. Az így létrejött rálátás lehetővé teszi, hogy egyre kevésbé sodorjanak el az érzések és gondolatok, mint önmagunkról való belső vélemények.

Úgy is megfogalmazhatjuk, hogy tudatosság nélkül azonosulunk minden gondolattal és reakcióval, ami bennünk felbukkan. A különbség annyiban áll, hogy teljesen átadjuk magunkat egy gondolatnak, vagy érzelemnek, vagy megjelenik bennünk egy megfigyelő, aki regisztrálja, ami történik. Aki veszi a műszereink jelzéseit, és a megoldáshoz eszközöket keres.

Ha a jelenben vagyunk, érzékelhetjük és megfigyelhetjük, hogy az érzés, a gondolat tulajdonképpen egy történés, egy folyamat bennünk. Jön, elönt és elmegy. Éppúgy, mint a tenger hulláma. Biztosak lehetünk benne, hogy jön a következő, de abban is, hogy a hullám elmegy. Mindezt megfigyelhetjük tudatosan, a jelenlétben maradva.

A tudatos jelenlét aktív cselekedet is, rendszeres gyakorlása az elmét edzi, éppúgy, mint a fizikai edzés a testet. 

Nem csak megtörténik velünk, hanem létrehozzuk, mi alakítjuk ki.  Rendszeres gyakorlása az elmét edzi, éppúgy, mint a fizikai edzés a testet. A jelenben maradást megsegíti, ha figyelmünknek keresünk valamilyen horgonyt, amiben megkapaszkodhat. Testünk mindig kéznél van, és a testre figyeléssel nem csak a figyelem irányítását, hanem mindjárt önmagunk megfigyelését, belső műszereink által mutatott információkat észlelését is tanuljuk.

Fókuszoláskor testpásztázás után a légzésünkre figyelünk, annak ritmusához kapcsolódunk. Ez a horgony, amibe kapaszkodunk. Ha elkalandozik a figyelmünk (elsodor valamelyik gondolatunk, mint a tenger hulláma), csak elengedjük és egyszerűen visszairányítjuk figyelmünket a testünkre. A rendszeres befelé figyeléssel megláthatjuk, hogy a legerősebb, elsodró észelem is olyan, mint egy mintázat, egy hullám. Jön, elborít, néha felborít és aztán elmegy. Ha figyelmet szentelünk neki, tudomásul vesszük, megtalálhatja a maga útját és lezajlik. Olyan, mint tengerparton egy hullám: ha sziklának ütközik, magasra fröccsen, míg ha lankás partra fut ki, elsimul, elcsendesedik.

Ezt fókuszosan úgy hívjuk, hogy figyelmet szentelek neki, mellette maradok, tere lehet bennem.

És ahogy helyet, teret kap bennem, megtalálja a maga útját, helyét.  Mi tehát a jelen-lét haszna? Leginkább talán az, hogy a külvilág eseményeit egyre kevésbé keverjük össze a róla alkotott véleményünkkel, a hozzá kapcsolódó érzéseinkkel.

Segít magunkat megérteni, és szétválasztani, hogy egy helyzetből mi a mi részünk, és mi az, amin nem tudunk változtatni. Nem mindegy, hogy azt gondoljuk egy történésről, hogy szörnyű, vagy azt, hogy bennünk szorongást kelt. Nagy a különbség aközött is, hogy X kollégát elviselhetetlennek tartjuk, vagy rájövünk, hogy tulajdonképpen mi  érezzük magunkat alkalmatlan gyereknek mellette. Azzal, hogy miért szorongató számomra egy helyzet vagy miért érzem magam alkalmatlannak, már tudok kezdeni valamit. Ki tudok lépni a passzív szenvedésből, abból a gondolati körből, hogy elviselhetetlen kollégák között kell dolgoznom.

A jelen levés, a tudatos figyelem az az eszköz, melynek segítségével regisztrálhatjuk belsőnk jelzéseit, és a teljesebb információk birtokában új utakat kereshetünk, előremutató megoldási stratégiákat dolgozhatunk ki. Vagyis, elkezdünk változni.